A költő már középiskolás korában olvasta Prohászkát.
"Nagy fába vágtam fejszémet, amikor elsőül a Diadalmas világnézetet vettem kezembe. Ahhoz persze nagy csend és elmélyülés kellett. Bevettem magam a hálóterem függönyökkel elkerített sűrűjébe, ott olvastam rajongással a könyvet. A benne rejlő sok irodalmi, művészeti, zenei és filozófiai vonatkozás megteremtette és kitágította látókörömet."
A versírás kapcsán ezt írja:
"... az igazi indítást és a legmélyebb ösztönzést Prohászkától kaptam."
Megváltás /Prohászka születésének 100. évfordulóján/ című versének egy részlete:
A mérhetetlen űrben
ma már a kölykök is holdakkal játszadoznak.
Nem élhetünk álmatlanul és megkövülten:
a tétlenség a halálnál is rosszabb.
Ha már szaladnunk kell e fölbillent világból,
hát fussunk szebbe, jobba!
Álmélkodásunk akkor szép, ha messze lángol:
száguldó csillagokra.
Hűtlenek azért még nem leszünk
a bólongó jegenyékhez.
Szárnyként terül szét két kezünk,
ha otthoni szelet érez.
Aki menekül, tudja jól, milyen az élet.
Egy üstökösre írja föl: Egyszer még hazatérek!
