"Többször fölmentem a lap [a Vigilia] szerkesztőségi összejöveteleire a Centrál kávéházba, ahol ... Toldalagi Pál és a többiek társaságában kellemes órákat töltöttem el s megbámultam a többi asztaloknál beszélgető-vitatkozó nagy mestereket Schöpflin Aladártól Zelk Zoltánig."
Tűz Tamás így írt Toldalagi Pálról: "Ma, amikor annyi szó esik a magyar költészet válságáról, jó tudni, hogy vannak azért még 'tartalékban' ihletett alkotói a magyar versnek, kik nem törődve azzal, hogy a hír szárnyára veszi-e nevüket, avagy sem, az évszázados költői hagyomány tiszta vizeinél üldögélve álmodozva pengetik citerájukat."
Két vers Toldalagitól:
A legszebb ábránd
Hová merültél, milyen mélységekbe?
ha tudnám is, nem követhetnélek, de
nem szomorúan, nem kétségbeesve
gondolnék rád, a reménység belepne
zöld repkényével, és egy könnyű lepke
módjára körülszálldosna, lebegne
a legszebb ábránd, hogy mégis szeretsz te.
Kívánatos megtisztulás
Sírd ki magad és tisztulj meg egészen.
Ha már ezt nem tudod,
te vagy az elveszett, ki az utolsó
vizsgán is elbukott,
és nem marad számára más,
csak az utálkozás, a lázadás,
minden ellen, mindenki ellen,
palackjából szabadult szellem
irányítja a tetteit.
Sírd ki magad és légy szelíd.