"... első verseit olvasván én sem gondoltam volna, hogy valaha is ki tud szabadulni a mágikus Mécs-hatás alól s megtalálja eredeti hangját. Amikor hosszú évek múltán először olvastam néhány versét a Vigiliában, alig hittem a szememnek. Egészen más Puszta Sándor állt előttem: már nem az a daliás, hetyke költő, aki szavalásra írt költeményeivel pompázott egykor a negyvenes évek elején a tatai kultúrház versre szomjas közönsége előtt. ...
A dunántúli tájakat zengő dalnokból vérbeli modern költő lett."
Néhány Puszta Sándor-vers:
Szélbe hajolnak
bibliai földedre értél
szélbe hajolnak a fák
idáig kísértek az angyalok
- elfutott lám életed fele -
esti verbénák illata szálldos
beért a vetés
sarlók félholdján
a félhold sarlója ragyog
eléhajolnak napjaid kalászai
az esti csillagok
Kép
Ifjú nyír a kezdet rajza rajta
A szél csiklandó habjai verik
Akár egy lányka magát karolva
Szorítja össze fehér térdeit
Küldj fényt
küldj fényt Uram
belső ragyogást
napórámon elnyugszik az árnyék
nemsokára csend lesz
fényt gondolataimnak
fényt szavaimnak
fényt tetteimnek
s mibe hazatérek
adj fényt majd az estnek
