1959 nyarán írja Tűz Tamás egyik versében:
"Nyugodt vagyoks talán egy kissé boldog is már.A készenlét derűje átitats nem késlekednék, hogyha hívnál."
A költő fényképe:
1956 ősze: a remény, majd a csalódás, végül az elmenekülés.
"November 22-én, kedves szentemnek, Szent Cecíliának ünnepén, éjszaka, világító rakéták lobogása közt, én is 'lábammal szavaztam', hogy osztozzam a 'száműzöttek keserű kenyerében'."