Nyugtalan szárnyakon címmel jelent meg Tűz Tamás első emigrációbeli kötete Kölnben (Amerikai Magyar Kiadó).
Mivel a könyvhöz ma gyakorlatilag lehetetlen hozzáférni, fontosnak tartom, hogy ebből következzenek itt versek.
1959 nyarán írja Tűz Tamás egyik versében:
"Nyugodt vagyoks talán egy kissé boldog is már.A készenlét derűje átitats nem késlekednék, hogyha hívnál."
A költő fényképe:
1956 ősze: a remény, majd a csalódás, végül az elmenekülés.
"November 22-én, kedves szentemnek, Szent Cecíliának ünnepén, éjszaka, világító rakéták lobogása közt, én is 'lábammal szavaztam', hogy osztozzam a 'száműzöttek keserű kenyerében'."
"... fölmentünk a Széher úti kórházba, ahol nagybetegen feküdt Harsányi Lajos. Ágya körül ott találtuk a börtönből nemrég szabadult Mécs Lászlót, a szelíd hangú költőt, Ősz Ivánt..."
Néhány vers Ősz Ivántól még a háború előttről:
"[a megkeresést követően] Tűz Tamástól is több levelet kaptam. Pirossal megjelölte a jó képeket és különböző tanácsokkal szolgált a modernebb verseléshez." - emlékszik vissza költői indulására Szabó Ferenc.
P. Szabó egyik verse:
Tűz Tamás barátját, Prokop Pétert kérte fel, hogy alkossa meg akkori szolgálati helyének, Szendnek a katolikus templomában a freskókat:
Egy Prokop-képre írt Tűz Tamás-vers:
"Állhatatos figyelője a csendnek, a szunnyadó időnek, a fény és homály, a látható és láthatatlan mélytekintetű bogozgatója." - írja róla Tűz Tamás.
Csanád Béla Tűz Tamásnak ajánlott verse:
"... első verseit olvasván én sem gondoltam volna, hogy valaha is ki tud szabadulni a mágikus Mécs-hatás alól s megtalálja eredeti hangját. Amikor hosszú évek múltán először olvastam néhány versét a Vigiliában, alig hittem a szememnek. Egészen más Puszta Sándor állt előttem:…
Az ötvenes éveket - a rezsim garázdálkodására utalva - Tűz Tamás "borzalmas esztendőknek" nevezte.
A nyomasztó, fojtogató légkörben is folytatta kettős hivatását:
a papit
és a költőit.